Írások, gondolatok

Két összeillő ember és az individualitás kérdésköre

Két összeillő ember és az individualitás kérdésköre
Írta: Kucsrera Klári
KlárInda Élet és Éltetés

A vágyat, ami keletkezik bennünk az élet dolgai iránt, - például a szerelem iránt-, Teremtőnk szerkesztette belénk, belénk kódolta, így működünk. Keletkezése ellen semmit sem tehetünk.

A teremtett világunknak elindítója a vágy, amely egyszer csak megszületik bennünk és ezt megelőzi egyfajta hiányállapot.

Képeket formáz aztán bennünk, amelyek az agyi teremtő mechanizmusainkkal együtt gondolatokká formálódnak. A gondolatok a vágyból indulnak és aztán teremthetünk vele, valóságosan. A vágyat elnyomni nem szabad tehát, amikor a Jót, az Építő Hatást szolgálja.
Gonolatainkkal teremtünk. Szabad akaratot kaptunk erre.

Előbb-utóbb tettekké válnak, szépen lassacskán. A gondolatok átszövik minden tevékenységünket, ennek a szerteágazó energiája aztán visszakanyarodik, segíti tovább és tökéletesíti a teremtésünket. Innen indulnak ki az emberi kapcsolatok is. Magányt élünk meg, vágyunk másokkal, hasonlókkal lenni, kapcsolódni és megteremtjük kis közösségünket.

A Biblia helyesen azt mondja, hogy a szív csalárd és a vágyaink nem mindig vezetnek jóra, s hogy Isten akaratával ellentétes vágyaink ne legyenek.

Azt mondom, ez színigaz, de akkor vajon mi lehet Isten akarata?
Tovább megyek: ha Isten teremtette belénk a jóra való vágyakat és a vágyódás képességét, akkor akarhatja-e Teremtőnk, hogy elnyomjuk ezeket? El tudja-e venni sóvárgásunkat?
Hogyan keletkezett a hiány? Isten mit akar, hogy ezzel a hiánnyal tegyek?
Hogyan tudja ezt Ő betölteni?
Mi van abban az esetben, ha már megnyomja a lelkünket ez a hiány? Elnyomhatje-e Isten által teremtett személyiségemet?
 
Minden hiányállapotunk a hatalmas Szeretet Energia, Isteni Energia, azaz a Teremtő Istenünk irányába mutat. Itt van a vágy mögötti hiányállapot oka. Hiányzik az Egységünk, Teljességünk. Hiányzik a Teljes Szeretet belőlünk. Efelé igyekszik haladni a Lelkünk, megélni a Jót, vagy Jónak élni meg magunkat. Egyfajta kiáramlás, melyet a Teremtő, mintegy lelki DNS-t belénk kódolt. Tudat alatt zajló folyamatok ezek.
Istent keressük, az istenit vágyjuk. Szeretnénk, ha szeretnének és szeretnénk szeretni, ha sokszor ezt nem is tudjuk a tudatunkkal  vagy nem tudjuk megfogalmazni.

Akarja-e vajon Isten korlátozni az Iránta való szeretetünk mértékét?
Az emberek szeretetét? Nem! Isten szeret előbb minket, s azután mi erre válaszként szeretünk. Mint a szülő és gyermek.

Az öntiszteletről

Mély összefüggés van az öntisztelet, Isten tisztelete és mások tisztelete közt. Aki magát nem tiszteli, Istent sem tudja, másokat sem. Előbb önmagunkat tiszteljük. Nem írom, hogy szeressük, most ez mélyértelműbb és előrevivőbb kifejezés a szeretetnél. Tisztelni lehet azt is, akit még nem szeretünk, mert nem ismerünk. Istent tisztelni, Istentiszteletre járni jelenti azt hogy megismerem Istent.

Önmagunkat megismerni már sokféle módon lehet a mai világban. Évszázadokig a közösségben tudta megismerni magát az ember és egymást is. Az individuum korában a közösségek is más színezetet kaptak. Felborultak a szervesen összetartozó kisebb családi és faluközösségek. Előtérbe került az ember személyisége.

Az Isten személy. Ember felett álló, óvó, kegyelmes, Szeretethatalom.

Az ember személyisége egy komolyabb figyelmet igénylő, a külvilág felé a lélekből induló és szellemi kiterjedés. A személyiség összetevői sokrétűen meghatározzák aztán az egyén tulajdonságait. Az individuum korában különös hangsúly terelődik rá.

Nem önzés megismerni önmagunkat, vágyainkat, alkatunkat, magunkkal foglalkozni, hanem az öntisztelet és mások tiszteletének része és együtthatója. A helyes Istentisztelethez vezető ösvény tehát. Alulról építkezünk, de mivel Isten megfoghatatlan magasságban létező, felettünk álló, bennünket megalkotó és folyamatos teremtésben mindörökké működő szeretethatalom, sosem érhetjük el Őt ily módon. Ő viszont, aki mindenütt jelen lévő, Forrás, ámolhat rajtunk keresztül.

Az öntisztelet fontos kulcs az emberi élethez, a boldogsághoz, ha úgy tetszik.

Bár ebben az életben nem lesz tökéletes boldogságban részünk, -legalábbis erre tanítanak bennünket az európai keresztény kultúrában, a Biblia ezt üzeni számunkra,- mégis fontos mindnyájunknak a boldogságkeresés és ezzel összekapcsoltuk az egyéniség, egyediség igényének előtérbe helyezését korunkban.

Helyes önismeret révén juthatunk el az öntisztelet útjára, ami aztán tovább kanyarodik mások tisztelete és az Isten tisztelete irányába.

Kulcs a társas kapcsolatkohoz:

• Önismeret-öntisztelet
• Mások tisztelete
• Isten tisztelete
• Tisztelem magam annyira, hogy tisztelek másokat és ha őket tisztelem megillet engem is az ő tiszteletük. Ez lehet a mindennapi élet, hétköznapi élet, együttélés sarokköve.
• Harmonikus kapcsolatok és ez visszahat és fejleszti tovább személyiségünk, ami által mi is hatunk egyre tágabb körökben.